Artworks

MILYEN KICSI A VILÁG!
Tóth Xénia képzőművész megnyitója a Living Galériában.Megnyitó: 2024.09.12. csütörtök 18:00A kiállítás fő alkotóelemei subák, amelyekhez Tóth Xénia több szálon is szorosan kapcsolódik. A subák a népi iparművészet komponensei voltak egykor.
Ez a technika sok időt és elmélyülést igényel, ha az eredeti metódust vesszük figyelembe, hiszen apróra vágott fonalakkal operálva egy textilrács szerkezetén építi fel a képet.
Mai módozata a divatos a tufting gun beépül a manuális kézimunka mellé.
Az anyagi sokszínűségek és formák az emberi kapcsolatokra, szociológiai kapcsolódásokra, társadalmi berendezkedéseinkre, a művészek státuszára, szerepeire kérdeznek rá.A MILYEN KICSI A VILÁG! címmel a kiállítás environment -jellegére és sok olyan implicit jelentésre és titokra utalunk, amelyet csak a tárlat látogatói ismerhetnek majd meg.
A kiállítást megnyitja:
Molnár Eszter művészettörténészKurátor: Tőzsér Valéria, Molnár EszterPerformance: Tóth Xénia
Közreműködik: Szálinger Balázs költőHelyszín:
Living Galéria
Budapest Klauzál tér 5.

Megjelent közös munkánk Szálinger Balázs költövel, a Boldogságunk madara! Már az összes példány el is fogyott, boldog az, akinek a birtokában van egy!

Artworks

2021 Oggi io, ma domani?!

Oggi io, ma domani?! Maceratai performance munkám arról szólt, hogy bárki kerülhet olyan helyzetbe az életében, hogy az utcára kényszerül. Elkerül otthonról, elvándorol valamiért hazájából -haza mely jelenthet otthont, iskolát, országot, munkát, társaságot, barátokat, szülőt- sosem tudhatjuk ki miért kóborol az utcákon. Ki miért került oda ahol van. Erasmusos kint tartózkodásom közben többször éreztem magam hontalannak, betolakodónak, boldognak és szerencsésnek egyaránt. A kis performance-ommal arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyszerűen kiszakad valahonnan. Bárki kerülhet az utcákat járó, utcán ücsörgő és várakozó kéregető helyébe. Egy tükörmaszkot készítettem, melyben az emberek saját arcukat láthatták vissza, amikor az én arcomra néztek. Kivonultam, leültem a sarkon egy kartonpapírra, egy másikra már előtte felírtam : Oggi io, ma domani?! Ma én, de holnap?! Az utcára kivonuláskor, mikor lépkedtem a kezemben a kis kartonokkal, szörnyű, fojtó érzések fogtak el, most le fogok oda ülni, tél van hideg, itt én is csak egy bevándorló vagyok, egy hontalan diák,mit fognak szólni, mit fognak gondolni rólam az emberek, visszaforduljak e még hamar? Leültem, felvettem a tükör arcot, én a maszkban semmit sem láttam, sötét volt számomra a fényes nappali utca, csak a hideget éreztem és a saját levegővételeimet számoltam, az idő megsokszorozódni érződött, mintha már órák teletek volna el, a hangok a zajok pedig körülöttem teljesen felerősödtek. Elsőre nem értették, mit akarok közvetíteni ezzel a dologgal, ám hamarosan igen, elolvasták, hangosan megörültek neki, amikor értelmezték az üzenetet.Átment.

Pillanatok az Outbreak kiállítás Finisszázsáról, Performance : The theory of Couchsurfing

közreműködött: Szabó Márta Lilla

Nyolcésfél Galéria - Interaktív-meditativ perfromance

Egy rövid, azonban interakítvitást igénylő perfromance keretén belül kezdődött az eseményünk, melyben megpróbáltuk hátrahagyni legalább az esténk erejéig a minket szorongató problémáinkat, itt és most egymásra és a kiállításra hangolódhattunk.

Tükör

Textilszobor installáció 220*170*200 cm

Munkám azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy mi az, amit az egyén lát önmagából és mi az, amit a környezete érzékel belőle. Mi lesz a tükörben "ő",és hogyan néz ez ki a "valóságban"? A tükör, mint én- és testábrázolás jelenik meg egy több komponensből álló installációban. 170*220 cm vászon "tükörfotó". A textilszobrok természetüknél fogva torzak, nem felelhetek meg a tényleges "fényképnek", ahogy az eszmei vonalon sem lehet sohasem ugyanaz, mint ami az érzékelésünkben megjelenik. Így egymással szembenézve a két hordozón át érzékeltetem a gondolati és tapasztalati sík kiterjesztésével, hogy mennyire nagy lehet a különbség a tükör és az előtte álló személy között. A tükör szinonimája is szimbolizál,jelképes szavak, amelyek rásegítenek az értelmezésre: láttatnak, de mégsem azonosak vele. A mindennapi élet misztériuma jelenik meg az emberi magatartásformákon keresztül. Társadalmi kérdésekkel foglalkozik; áruvá válás, test, mint a lélek börtöne, nyomás-elnyomás- megfelelési vágy, kitörési vágyakat fejezek ki a szobrokkal. Hogyan akarunk mást mutatni és hogy nem sikerül ez mégsem a mindennapokban. Identitásproblémák, önvizsgálat, a testbezártság és szoborszerűség érzése.

2021.12. / Elraktározott érintések a polcon / Öntött műanyag kéz, befőttes üveg, olívaolaj, víz, zselatin, papír, textil /

2020. 12. / Posthuman chips - crystal resin, plastic, akril, life size /

Fashion Week Budapest

Near me - You are my shadow short Performance 2022.04.20

Témám az önmegismerés, az öngyűlölet, az önszeretet, az üldözés, a saját magunkkal vívott örök harc, ami elől egyikünk sem menekülhet. Önmagunk megismerésének megkerülhetetlen része az ősiség, a törzsiség, a belülről fakadó ösztönös érzések kitárulkozása. A jelmezek a szoborszerűséget, a merevséget, alkalmanként az arcnélküliséget képviselik, a fizikai megjelenés mögött rejtve maradó lelket akarják kifejezni, az erős nőiség megjelenítése mellett. A gondolatmenet álomszerű képekben fejeződik ki. Árnyékunk nem tágít mellőlünk soha. Árnyéka mindenek van, ami fizikailag létezik; hiánya a magát a létezést teszi kérdésessé.